A Fizikai Intézet jogelődjének története; mérföldkövek a kezdetektől a karrá alakulásig

A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Fizikai Intézete nagyon fiatal az ország más hasonló intézményeihez viszonyítva, mégsem előzmények nélküli. Az intézet fejlődése szervesen összekapcsolódik a pécsi felsőfokú fizika oktatás történetével.

1945-ben az egységes nyolc osztályos iskolatípus létrejöttével sürgető társadalmi igényként jelentkezett a nagyszámú, szakrendszerű oktatásra képes tanárok képzése. Új pedagógusképző intézményként jöttek létre országszerte a pedagógiai főiskolák. A minden intézményi előzmény nélküli Pécsi Pedagógiai Főiskolán 1948. október 18-án kezdhették meg tanulmányaikat a leendő általános iskolai tanárok. A főiskola neve 1962. szeptember 1-én Pécsi Tanárképző Főiskolára változott.

1948-ban az akkori Fizika Tanszék az alapító tanszékek között szerepelt. Első vezetője 25 éven keresztül, 1973-ban bekövetkező nyugdíjba vonulásáig Jeges Károly volt. Őt az 1983-ban bekövetkező egyetemmé alakulásig Litz József követte.

Jeges Károly, mint kísérletező tudóstanár negyedszázadon keresztül irányította a Fizika Tanszék munkáját. Baján a Tanítóképzőben szerzett diplomája után a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre járt, és matematika- fizika szakos tanári oklevelet kapott. Az országban több helyen is betöltött tanári állás után, a tudományos kutatás iránti érdeklődése nyomán Bay Zoltán intézetében is dolgozott . A Kőszegi Állami Tanítóképző Intézetben eltöltött 10 év alatt jelentek meg első ismeretterjesztő munkái, és a kísérleti kutatómunka eredményeiből írt publikációi, szabadalmai. Az 1948-ban megalakuló Pécsi Pedagógia Főiskola új perspektívát, lehetőségeket, kihívást jelentett számára, országos pályázat útján nyerte el a tanszékvezetői állást. Nagy hangsúlyt fektetett a fizika oktatásában a demonstrációs kísérletekre. Ehhez számtalan kísérleti eszközt maga tervezett és készített. Előadásaihoz számos magas színvonalú jegyzetet írt, amelyek nélkülözhetetlennek bizonyultak a főiskolai fizikatanár-képzésben. Az oktató-nevelő munka mellett fennmaradó időt kutató munkára és a fizika népszerűsítésére fordította. Szellemisége meghatározó volt a pécsi felsőfokú fizika oktatás és kutatás megteremtésében, ezt a hagyományt követte Litz József az egyetemmé válás folyamatáig.

Jeges Károly (1908 – 1998) emlékére 2000-ben termet neveztünk el, és emléktáblát avattunk az Intézetben. 2008-ban születésének 100-dik és egyben halálának 10-ik évfordulóján, a hozzátartozók, a régi kollégák és tanítványok részvételével tudományos ülést tartottunk. Ezen a személyes megemlékezésen kívül, szellemi örökségének emléket állítva, az Intézet munkáját, eredményeit bemutató előadások hangzottak el.


Mérföldkövek az oktatásban

A fenti hosszú, 35 éves időintervallumban a főiskolai szintű fizika tanárképzés rendszere a társadalmi igényeknek megfelelően, de mindig a minőségi fejlődés jegyében többször átalakult. Az első időszakban 1964-ig viszonylag gyorsan változott a képzési szerkezet. 1948 -1950 között a fizika – matematika - kémia szakcsoporton belül három éves képzés folyt. A három alapszak mellé kötelezően kellett kiegészítő szakot is választani a következőkből: testnevelés, műhelygyakorlat, háztartási ismeretek, mezőgazdasági ismeretek, rajz és művészettörténet. Ebben a struktúrában a hallgatókra indokolatlanul nagy teher nehezedett, és az oktatás is nehezen volt megszervezhető. Ezért új rendszert vezettek be: 1950 – 1954 között a szakpáros képzés keretein belül két év alatt kellett elsajátítani a két szakhoz tartozó ismereteket. Ezen időszak végére lényegében megszűnt az országban a tanárhiány, továbbá világossá vált, hogy a két éves képzés nem biztosította a kellő színvonalat, ezért bevezették a három éves két szakos tanárképzést, mely 1954 -1959 között működött. Ekkor újabb igényként jelentkezett, hogy olyan fizika tanárokat képezzenek, akiknek a képzettsége rugalmasabban tud megfelelni az iskolákban megjelenő, aktuális helyi igényeknek. Így 1959 -1964 között a képzés ideje négy évre emelkedett, de a matematika – fizika szakpár mellé egy választható szakot is fel kellett venni, amely akár kémia, akár műszaki ismeretek is lehettek. A sok átalakítás után 1964-ben kialakult az a később, hosszú távon is bevált, stabil képzési szerkezet, amelynek keretében a matematika – fizika szakos tanárjelöltek négy év alatt szereztek diplomát. Az igényesebb, mégis több szabadidőt biztosító képzés mellett a hallgatók egyre aktívabban vettek részt a szakmailag megerősödő tanszéki tudományos diákköri munkában. A diákköri munka eredményességének csúcsa a hetvenes évek közepére, végére tehető, amikor is évente több pályamunka került bemutatásra az OTDK-n és többen közülük az elsők között kaptak díjat. A négy éves főiskolai szintű fizika tanárképzés beváltotta a hozzáfűzött reményeket, még az 1989-ben induló egyetemi szintű képzés mellett is működött egy darabig. Az 1990-es évek végén lényegében az érdeklődés hiánya miatt szűnt meg. Azóta a fizika szakterületen egyetemi végzettségű fizika tanárokat képezünk.

A képzés többszöri átalakításának megfelelően a fizika oktatás tematikája is állandóan átalakult, fejlődött. A hallgatók tanulását segítendő, a tanszék oktatói több főiskolai jegyzetet írtak. A tanszék oktatói aktívan közreműködtek az országos fizika tanári ankétok megszervezésében. Ezeken maguk is számos, a szemléletes iskolai oktatást segítő, ötletes kísérleti eszközt mutattak be. A tudományos igényű szaktárgyi korszerűsítések, fejlesztések nyomán a tanszék a fizika tanításában, a szakmódszertan területén szakmailag meghatározó tényezővé vált a régió iskoláiban tanító tanárok számára.


Kutatómunka a főiskolai Fizika Tanszéken

A főiskolán az oktató-nevelő munka mellett a hatvanas évekre már egyértelmű elvárásként fogalmazódott meg az oktatókkal szemben, hogy a szaktudományok területén is érjenek el eredményeket. Az oktatók közül egyre többen vettek részt kutatócsoportok munkájában, aminek eredményeképpen doktori fokozatot szereztek. A kutatómunkában elért eredmények közlését segítette ebben az időben a főiskola által kiadott Tudományos Közlemények kiadvány, amelyből 20 kötet jelent meg.

A Fizika Tanszéken már 1957-től folyt tudományos kutatómunka. Az első eredmények az elektrolumineszcencia területén Jeges Károly nevéhez fűződtek, természetes, majd mesterséges ón-dioxidon észlelte az elektrolumineszcens hatást. Eredményeiről számos cikkben számolt be. Ezekbe a vizsgálatokba kapcsolódott be Litz József, aki több elektrolumineszcens anyagot állított elő, majd elsősorban a kálcium-sztannáttal végzett kísérleteket. Kvantitatív összefüggéseket állapított meg a kristályon átfolyó áram erőssége, a fényáram, a felvett teljesítménysűrűség és a kristályra jutó feszültség között.


Az egyetemi karrá alakulás jegyében

1982 mérföldkő volt a tanszék életében, ekkor alakult meg az akkor a jogi és közgazdaságtudományi karból álló Pécsi Tudományegyetemhez csatlakozó Tanárképző Kar, és az új intézmény felvette Janus Pannonius nevét. Az oktatói gárda kiegészült, 1983-ban Kozma László lett a Fizika Tanszék vezetője, vele együtt több, az egyetemi oktatásban már tapasztalatokat szerzett, továbbá több frissen végzett oktató is érkezett Szegedről. A tanszék az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás iránt egyaránt elkötelezett kollégákkal bővült, megkezdődött a majdani egyetemi képzés előkészítése. A tantárgyak átalakuló tematikájának megfelelően új jegyzetek készültek, hangsúlyosabbá vált az elmélet fizika oktatása. Átalakításra kerültek a hallgatói laboratóriumi gyakorlatok. Az oktatás fejlesztése, átszervezése után 1989-ben megkezdődhetett az egyetemi szintű fizikaoktatás. A tudományos munka területén a szegedi hagyományokon felnőtt oktatói gárda lézerfizikai, lézerspektroszkópiai és lumineszcencia spektroszkópiai kutatásokkal kezdett el foglalkozni. A megfelelő műszerpark hiányában a kutatásokhoz az akkori szűkös beszerzési lehetőségekhez alkalmazkodva, jelentős önálló, helyi műszerfejlesztések történtek. A nemzetközileg is ismertté válást segítette, hogy az elért eredmények bemutatására, a referált újságokban való megjelenés mellett a témában több nagyszámú résztvevővel megtartott nemzetközi konferenciát is szerveztünk.

A Tanárképző Kar megalakulásakor megfogalmazott céloknak megfelelően a természettudományi területen folyamatos fejlesztő munka kezdődött, jelentős tárgyi beruházások történtek. Az épületegyüttes 1989-ben megkezdett teljes rekonstrukciója 1999-ben fejeződött be, aminek eredményeként korszerű infrastruktúrájú egyetemi campus jött létre. Új hallgatói és kutató laboratóriumok, konferencia terem, könyvtár, étterem, aula, sportcsarnok, sportpálya, uszoda kerültek átadásra. Az „egyetemmé válás” jegyében mind a természettudományi, mind a bölcsészettudományi területen jelentős személyi fejlesztés valósult meg, indokolttá és lehetségessé vált a két terület szétválása. 1992-ben a Tanárképző Kart átszervezték és megalakult a Természettudományi Kar és a Bölcsészettudományi Kar.


Az intézet elmúlt húsz éve, személyi állományban, oktatásban, kutatásban, szervezetben, közéletben.

Fontos momentum a Fizika Tanszék életében, hogy 1992 után egy új kar részeként működött. Mégis az egyetemmé válás hosszú folyamata már korábban megkezdődött és a kilencvenes években illetve az elmúlt húsz évben is tovább folytatódott.

A személyi állományban folyamatos fejlődés állapítható meg. A régi kollégák nyugdíjba vonulását fiatal kollégák érkezése követte, de ezen túlmenően is történt létszámnövekedés. Az új kollégák közül többen sok éves külföldi munka után tértek haza, és hoztak új kutatási témát magukkal. Az infrastruktúra fejlesztését támogató pályázatok nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően a műszerparkban folyamatos növekedés jellemzi az elmúlt húsz évet. A kutatás nemcsak a lézerfizika területén bővült, megjelent az elméleti magfizika, a plazmafizika, szilárdtest fizika, kvantumoptika, kvantuminformatika. Az alapkutatások mellett az alkalmazott kutatások is előtérbe kerültek. A lézer indukált plazma emissziós spektroszkópiai módszer kriminalisztikai alkalmazásokat, műalkotások, festmények vizsgálatát teszi lehetővé.

A személyi állomány bővülése, új tudományos szakmai területek bekerülése, és egyéb kari elvárások is szükségessé tették a tanszék szervezeti struktúrájának átalakulását. Az elmúlt húsz évben új tanszékek jöttek létre, idővel intézeti keretekbe szerveződve.

Első lépésként a Fizika Tanszék felosztásával 1995-ben megalakult az Elméleti Fizika Tanszék és a Kísérleti Fizika Tanszék. Előbbi vezetője egy új kolléga, az elméleti magfizikával foglalkozó Korpa Csaba lett. A Kísérleti Fizika vezetője továbbra is Kozma László maradt. Ez utóbbiból vált ki 1997-ben a Sánta Imre vezetésével megalakult Általános Fizika és Lézerspektroszkópia Tanszék. Kozma László nyugdíjba vonulása után, 1998-ban rövid időre Almási Gábor, majd 1999-ben Hebling János lett a Kísérleti Fizika Tanszék vezetője, akivel új tudományos kapcsolatok és témák jelentek meg a tanszéken. 2000-ben a bajai csillagvizsgáló munkatársaival külső tanszékként megalakult a Csillagászati Külső Tanszék. 2005-ben néhány kolléga részvételével megalakult a Fizikai Informatika Tanszék, melynek Almási Gábor a vezetője.

A TTK-n a kilencvenes évek végén az egyes szakterületek intézeti struktúrába rendeződtek. Ennek keretében 1998-ban létrejött a Fizikai Intézet is, aminek az első években, 1998-2000 között Bergou János, majd 2001-2008 között Janszky József akadémikus lett az igazgatója. 2008 óta Hebling János az intézet vezetője.

Napjainkban tehát lénygében négy tanszék alkotja az intézetet, ami a karon belül a fizika szakterület felelős, gazdálkodási egysége. Az oktatási és kutatási feladatokat a tanszékek együttműködve látják el.